Az etilén-oxid (ETO) sterilizálási technológia teljes elemzése: alkalmazások, előnyök és kihívások

 

 

Bevezetés

A modern iparban és egészségügyben a sterilizálás kritikus lépés a termékbiztonság és hatékonyság biztosításában. A mikroorganizmusok széles körben jelen vannak a cikkek széles körében, és komoly veszélyt jelenthetnek a termékek minőségére és az emberi egészségre. Az etilén-oxidos (ETO) sterilizálást, mint fontos kémiai sterilizálási módszert, egyedülálló előnyei miatt számos iparágban széles körben alkalmazzák. Ez a cikk az ETO-sterilizálás elveit, folyamatait, alkalmazásait, előnyeit és hátrányait, valamint kihívásait mutatja be, átfogó ismereteket nyújtva a kapcsolódó iparágakban dolgozó szakemberek és érdekelt felek számára.

Az etilén-oxid (ETO) áttekintése

2.1 Az ETO alapvető tulajdonságai
Etilén-oxid (ETO) színtelen, gyúlékony, enyhén édes szagú gáz. Kémiai szerkezete feszült gyűrűt tartalmaz, ami az ETO-t kémiailag rendkívül aktívvá teszi, így nagyon érzékeny az addíciós reakciókra, amelyek során a feszült gyűrű kinyílik. Éppen ez az aktív kémiai tulajdonság az, amely az ETO sterilizálásban betöltött döntő szerepének hátterében áll.

2.2 Az ETO alkalmazások története
Az ETO sterilizálás története az 1930-as évekre nyúlik vissza. Azóta fokozatosan az orvosi és gyógyszerészeti termékek sterilizálásának fontos módszerévé vált. A technológia folyamatos fejlődésével az ETO sterilizációs technológiát folyamatosan optimalizálták és tökéletesítették, és alkalmazási köre tovább bővült, a kezdeti orvosi területről a szigorú mikrobiális ellenőrzési követelményeket támasztó iparágakig.

 

Az ETO sterilizálási elve

3.1. A sterilizálás kémiai reakciómechanizmusa
Az ETO-sterilizálás fő mechanizmusa a mikrobiális fehérjék, DNS és RNS alkilezési reakciója. Amikor az ETO mikroorganizmusokkal érintkezik, a molekuláiban lévő epoxicsoportok reakcióba lépnek a biomakromolekulák specifikus csoportjaival, például fehérjékkel és nukleinsavakkal, például amino- (-NH₂), hidroxil- (-OH) és karboxil- (-COOH) csoportokkal a fehérjemolekulákban és iminocsoportokban. (-NH₁) csoportok a nukleinsavakban. Ez az alkilezési reakció megváltoztatja a fehérjék és nukleinsavak szerkezetét és működését, ezáltal gátolja a mikrobiális sejtanyagcserét, megakadályozza, hogy normális biológiai tevékenységeket végezzenek, mint például az anyagszintézis és az energiaátalakítás, és végső soron megakadályozza a replikációjukat és a sterilizáló hatás elérését.
3.2 Az ETO anyagáthatolási tulajdonságai
Az ETO kiváló penetrációs tulajdonságokkal rendelkezik, képes áthatolni a legtöbb anyagon, beleértve a különféle műanyagokat, papírcsomagolásokat és néhány összetett orvosi eszköz alkatrészét. Ez a tulajdonság lehetővé teszi az ETO számára, hogy mélyen behatoljon az elem minden részébe. Az ETO még a cikkben elrejtett vagy a csomagolásban rekedt mikroorganizmusokat is sterilizálhatja, így átfogó és alapos sterilizálás érhető el – ez az előny sok más sterilizációs módszerrel nem elérhető.

 

ETO sterilizációs folyamat

 

4.1 Előkondicionálási fázis

4.1.1 A hőmérséklet- és páratartalom-szabályozás jelentősége
Az előkondicionálást általában egy erre a célra kialakított helyiségben vagy előkondicionáló kamrában végzik. Ebben a fázisban a sterilizálandó terméket stabil belső hőmérsékletű és páratartalmú környezetben melegítik és párásítják. A hőmérséklet- és páratartalom-szabályozás kulcsfontosságú, mert a megfelelő hőmérséklet és páratartalom biztosítja, hogy a termék viszonylag stabil állapotba kerüljön, amely elősegíti a későbbi sterilizálást. A megfelelő hőmérséklet elősegíti az ETO hatékonyabb működését és fokozza reakcióképességét, míg a megfelelő páratartalom fokozza az ETO mikrobaölő hatékonyságát, miközben megakadályozza a termékminőségi problémákat, például a kiszáradást. Például a nedvesség-érzékeny orvosi eszközök, például bizonyos polimer anyagokból készült katéterek esetében a megfelelő páratartalom fenntartása az előkondicionálási szakaszban megakadályozhatja az anyag kiszáradását és repedését, így biztosítva a termék kompromisszumok nélküli teljesítményét a sterilizálás előtt és után. Az előkondicionálás után a terméket egy fűtőkamrába helyezik, hogy felkészüljenek a következő sterilizálási lépésekre.

4.1.2 Termék-előkészítési követelmények
A sterilizálandó termékeket alaposan meg kell tisztítani és ellenőrizni kell, mielőtt az előkondicionálási fázisba lépnének. A termék felületének mentesnek kell lennie a szennyeződésektől, például szennyeződésektől, vértől és szerves anyagoktól, mivel ezek a szennyeződések akadályozhatják az ETO és a mikroorganizmusok közötti érintkezést, csökkentve a sterilizálás hatékonyságát. Ezenkívül a termék csomagolásának meg kell felelnie bizonyos követelményeknek. A csomagolóanyagnak ellenállónak kell lennie az ETO-val és jó légáteresztő képességgel kell rendelkeznie, lehetővé téve az ETO-gáz zökkenőmentes áthaladását, miközben megőrzi a termék sterilitását a sterilizálás után. Például az orvosi papír-műanyag zacskók az ETO-sterilizálás gyakran használt csomagolóanyagai, amelyek biztosítják az ETO áteresztőképességét, miközben hatékonyan megakadályozzák a másodlagos szennyeződést.

4.2 Kezdeti evakuálási fázis
4.2.1 A levegő eltávolításának módjai
A kezdeti evakuálási fázis elsődleges célja a levegő nagy részének eltávolítása a sterilizáló kamrából. Ez a lépés kulcsfontosságú az ETO biztonságos használatának és sterilizálási hatékonyságának biztosításában. A levegő eltávolítására általában két módszert alkalmaznak. Az egyik az, hogy vákuumszivattyút használnak a mély evakuáláshoz, és erős szívással szívják el a levegőt a kamrából, hogy relatív vákuumot hozzanak létre. A másik módszer részleges evakuálási és nitrogén-befecskendezési ciklusokból áll. A kamra nyomásának csökkentése érdekében részleges evakuálást hajtanak végre, majd nitrogént fecskendeznek be, hogy tovább hígítsák a maradék levegőt. Ezután a porszívózást ismételjük meg, fokozatosan eltávolítva a levegőt a kamrából. Ezzel a két módszerrel biztonságos szintre csökkenthető a kamra levegőtartalma, optimális feltételeket teremtve az ezt követő ETO gáz befecskendezéséhez.

4.2.2 Biztonsági szempontok
A légtelenítési műveletek során{0}}a biztonsági szempontokat teljes mértékben figyelembe kell venni. Mivel az ETO gyúlékony gáz, és bizonyos arányban levegővel keverve felrobbanhat, a kamra hatékony légtelenítése az ETO befecskendezése előtt elengedhetetlen a biztonság érdekében. Ezenkívül a vákuumszivattyúk üzemeltetése vagy a gázbefecskendezés során az üzemeltetési eljárások szigorú betartása kulcsfontosságú a biztonsági események, például a berendezés meghibásodásából vagy nem megfelelő működéséből adódó szivárgások elkerülése érdekében. A berendezésnek jó tömítéssel és biztonsági jellemzőkkel kell rendelkeznie, a kezelőknek pedig szakmai képzésben kell részesülniük, és ismerniük kell az üzemeltetési eljárásokat és a vészhelyzeti reagálási módszereket.

4.3 Párásítási fázis
4.3.1 A nedvességpótlás szükségessége
Az előkezelési szakaszban a termék melegítése jelentős nedvességveszteséget eredményezhet. A nedvesség jelentős szerepet játszik az ETO sterilizálási hatékonyságában. A mikroorganizmusok száraz környezetben jobban ellenállhatnak az ETO-nak, ezért a párásítási szakaszban szükséges a nedvesség utánpótlás. A termék szükséges nedvességtartalmának pontos kiszámítása után megfelelő mennyiségű nedvességet juttatnak be a sterilizáló kamrába gőzinjektálással. Ahogy a gőz a kamrán belül diffundál és érintkezik a termékkel, a termék magába szívja a nedvességet, pótolja az előkezelési fázis során elvesztett nedvességet, és visszaállítja a terméket a megfelelő páratartalomra, megteremtve a feltételeket az optimális ETO sterilizálás hatékonyságához.

4.3.2 A párásítási folyamat szabályozása
A párásítási folyamat precíz szabályozást igényel, beleértve a gőzbefecskendezési mennyiséget és időzítést, valamint a kamra páratartalmának ellenőrzését. A befecskendezett gőz mennyiségét megfelelően be kell állítani olyan tényezők alapján, mint a termék típusa és mennyisége, valamint a kamra mérete, hogy a termék nedvességigénye teljesüljön anélkül, hogy túlzott páratartalom keletkezne a kamrában, ami befolyásolhatja a termék minőségét vagy a berendezés működését. A gőzbefecskendezés során a páratartalom-érzékelők valós időben figyelik a kamra páratartalmának változásait. A gőz befecskendezése leáll, ha a páratartalom elér egy előre meghatározott értéket. Ezenkívül a gőz befecskendezése után a terméket egy ideig pihentetni kell, hogy teljesen felszívja a nedvességet és biztosítsa a nedvesség egyenletes eloszlását a termékben.

4.4 Gázbefecskendezési fázis

4.4.1 ETO gáz előkészítése
Mivel az ETO szobahőmérsékleten és nyomáson folyékony, a sterilizáló kamrába való befecskendezése előtt gáz halmazállapotúvá kell melegíteni. Ez a folyamat speciális berendezéseket igényel, és a melegítési hőmérsékletet és időt szigorúan ellenőrizni kell, hogy biztosítsák az ETO teljes elpárologtatását, és megakadályozzák a rendellenes reakciókat, például a bomlást. Továbbá az ETO-gáz tárolása és szállítása speciális berendezéseket igényel a biztonság érdekében. A gáztároló tartályoknak jól lezártnak és nyomásállónak kell lenniük, és a csővezetékeket rendszeresen ellenőrizni és karbantartani kell a szivárgások elkerülése érdekében.

4.4.2 A sterilizáló berendezések kritikus rendszerei
Az ebben a szakaszban használt sterilizáló berendezésekhez számos kritikus rendszerre van szükség. A pontos hőmérséklet-szabályozó rendszer biztosítja, hogy a kamra hőmérséklete a beállított tartományon belül maradjon a gázbefecskendezés és a sterilizálás során, mivel a hőmérséklet jelentősen befolyásolja az ETO reakcióképességét és a sterilizáló hatást. Egy megbízható vezérlőrendszer automatizálja a teljes sterilizálási folyamatot és felügyeli a paramétereket, valós idejű kijelzést biztosítva a legfontosabb paraméterekről, például a hőmérsékletről, nyomásról és gázkoncentrációról, és automatikusan beállítja azokat az előre beállított eljárásoknak megfelelően. A korai figyelmeztető és{5}}korai figyelmeztető rendszer riasztásokat ad ki a berendezés rendellenes működése esetén, például a megengedett tartományon kívüli hőmérséklet-ingadozások vagy rendellenes nyomásnövekedés esetén, és a kezelőket a megfelelő intézkedések megtételére készteti. Ezenkívül kritikus leállítási stratégiára van szükség a berendezés működésének gyors leállításához súlyos meghibásodás vagy biztonsági veszély esetén, biztosítva mind a személyzet, mind a berendezések biztonságát.

4.4.3 A gázkoncentráció és az expozíciós idő meghatározása
A befecskendezett gáz koncentrációja kulcsfontosságú tényező, amely befolyásolja a sterilizálás hatékonyságát. A gázkoncentráció meghatározása két kulcsfontosságú szempont átfogó mérlegelését igényli: a termék teljes sterilitásának eléréséhez szükséges minimális gázmennyiség, amely a termék típusától, a mikrobiális szennyezettség mértékétől és a csomagolóanyagoktól függ; és a befecskendezhető maximális gázmennyiség, biztosítva, hogy az etilén-oxid (EO) nagy koncentrációjú maradéka ne okozzon nehézséget vagy biztonsági kockázatot a későbbi használat során. A gyakorlatban kiterjedt kísérletezésre és validálásra van szükség a különböző termékek optimális gázkoncentrációjának meghatározásához. A gázbefecskendezést követően a terméket egy ideig magas hőmérsékletnek és páratartalomnak teszik ki, és az expozíciós idő a termék sterilizálásának nehézségétől is függ. Az összetett szerkezetű, súlyos mikrobiális szennyeződésű vagy speciális anyagokból álló termékeket nehezebb sterilizálni, és hosszabb expozíciós időt igényelnek a teljes sterilizálás érdekében. Viszonylag egyszerű és könnyen sterilizálható termékeknél rövidebb expozíciós idők megfelelően alkalmazhatók. Általában az expozíciós idő több óra között mozog.

4.5 -Expozíció utáni gáztisztítás
4.5.1 A gázszellőztetés célja
A gázbefecskendezési folyamat befejezése után a sterilizáló kamrában lévő összes EO-gázt ki kell szellőztetni. Ennek az az oka, hogy az ETO nagyon gyúlékony, és széles robbanási határértékkel rendelkezik a levegőben. A további műveletek során a biztonság érdekében a gázkoncentrációt a gyúlékonysági határ alá kell csökkenteni. Továbbá, ha a maradék ETO-gázt nem ürítik ki azonnal, az veszélyt jelenthet a környezetre és a személyzet egészségére.
4.5.2 Tisztítási módszerek és a hatékonyság ellenőrzése
A gázöblítést általában gépi szellőztetéssel vagy vákuum-elszívással végzik. A sterilizáló kamrában elhelyezett szellőztető berendezés friss levegőt vezet be a helyiségbe, miközben az ETO-t tartalmazó kipufogógázokat elvezeti. Alternatív megoldásként vákuumszivattyút használnak a maradék gázok kiszívására a helyiségből. Az öblítési folyamat során a kipufogógáz ETO-koncentrációját valós időben figyelni kell az öblítés hatékonyságának biztosítása érdekében. A kipufogógáz ETO-koncentrációjának mérésére általában speciális gázérzékelő berendezést, például gázkromatográfot használnak. Az öblítés csak akkor tekinthető befejezettnek, ha a koncentráció a biztonsági előírások alá csökkent.

4.6 Levegőztetési fázis

4.6.1 Maradékgáz eltávolítási folyamat
Miután az ETO sterilizátor befejezte a sterilizálást és a gázöblítést, kis mennyiségű maradék ETO gáz még mindig adszorbeálódhat a terméken. A visszamaradt gázok további eltávolításához a terméket magasabb hőmérsékletű helyiségben levegőztetni kell. Ebben a helyiségben a folyamatos szellőztetés és a légkeringtető rendszer folyamatosan elszívja a maradék gázokat a termék felületéről és belsejéből fokozatosan kifelé. Idővel a termékben lévő ETO-maradék fokozatosan csökken, és eléri a biztonságos felhasználási szabványokat.
4.6.2 Környezeti ellenőrzés és felügyelet
A levegőztető helyiségben a környezet szabályozása kulcsfontosságú, mivel olyan paraméterek pontos szabályozását igényli, mint a hőmérséklet, a páratartalom és a szellőzési mennyiség. A megfelelő hőmérséklet felgyorsítja a maradék ETO gázok elpárologtatását, de a túl magas hőmérséklet befolyásolhatja a termék minőségét. Ezért a megfelelő hőmérséklet-tartományt a termék jellemzői alapján kell meghatározni. A páratartalmat is szabályozni kell egy bizonyos tartományon belül, hogy elkerüljük a termék nedvességkárosodását. A szellőzésnek elegendőnek kell lennie a maradék gázok időben történő eltávolításához, de nem túl magasnak kell lennie, hogy elkerülje a másodlagos szennyeződést vagy a termék fizikai károsodását. Ezenkívül a levegőztető helyiség levegőjét rendszeresen ellenőrizni kell a maradék ETO-gázok koncentrációjának ellenőrzése érdekében, hogy megbizonyosodjon arról, hogy az biztonságos szinten marad mindaddig, amíg a termékben lévő ETO-maradék el nem éri a vonatkozó szabványokat.

 

Az ETO sterilizálás alkalmazási területei

5.1 Orvosi ipar
5.1.1 Orvosi eszközök sterilizálása
Az orvosi iparban az ETO sterilizálást széles körben használják különféle orvosi eszközök sterilizálására. Például a precíziós sebészeti műszerek, mint például a szemészeti és idegsebészeti műszerek, jellemzően sokféle anyagból készülnek, köztük fémből, műanyagból és gumiból, és rendkívül nagy pontosságot és teljesítményt igényelnek. A magas-hőmérsékletű gőzsterilizálási módszerek deformációt és károsodást okozhatnak a műszerekben. Az ETO-sterilizálás azonban elvégezhető alacsony hőmérsékleten, minimálisra csökkentve a műszerek károsodását, miközben hatékonyan elpusztítja a különféle mikroorganizmusokat, beleértve a nehezen elpusztítható kórokozókat, például a spórákat. Ezenkívül az eldobható orvosi eszközöket, mint például a fecskendőket, infúziós szerelékeket és katétereket a gyártás során alaposan sterilizálják ETO-val, hogy biztosítsák a sterilitást a használat előtt és védjék a betegek biztonságát. Az elektronikus alkatrészeket tartalmazó orvosi eszközök, mint például a szívritmus-szabályozók és a vércukormérők számára az ETO alacsony korrozivitása és erős áthatoló tulajdonságai ideális sterilizációs módszert jelentenek, védve a belső elektronikus alkatrészeket, miközben alapos sterilizálást tesznek lehetővé.

5.1.2 Orvosi fogyóeszközök kezelése
Az ETO-sterilizálás döntő szerepet játszik az orvosi fogyóeszközökben is, mint például a textíliákban, mint az orvosi géz, kötszerek és vattagolyók, valamint a különféle kötszerek és varratok. Ezek a fogyóeszközök használat közben közvetlenül érintkeznek a beteg sebével vagy testével, és sterilnek kell maradniuk. Az ETO behatol ezeknek a fogyóeszközöknek a csomagolásába, és teljesen sterilizálja azokat anélkül, hogy befolyásolná fizikai tulajdonságaikat vagy teljesítményüket. Például az ETO-sterilizálás után egyes felszívódó varratok megőrzik lebomlásukat és szöveti kompatibilitásukat az emberi szervezetben, lehetővé téve számukra a normális működést a sebek varrásakor és elősegítve a gyógyulást.

5.2 Gyógyszeripar
5.2.1 A speciális gyógyszerek sterilizálási követelményei
A gyógyszeripar számára a sterilizálás kritikus lépés a gyógyszerminőség és -biztonság biztosításában. Bizonyos speciális gyógyszerek, mint például az antibiotikumok, biológiai szerek és vakcinák rendkívül érzékenyek a mikrobiális szennyeződésekre. A mikroorganizmusok jelenléte a gyógyszer minőségromlását, hatástalanságát, sőt súlyos mellékhatásokat is okozhat. Mivel ezek a gyógyszerek gyakran szigorú hőmérsékleti és páratartalmi követelményeket támasztanak, a magas hőmérsékletű sterilizálási módszerek tönkretehetik a hatóanyagokat és befolyásolhatják azok hatékonyságát. Az ETO-sterilizálás alacsony-hőmérsékletű, roncsolásmentes tulajdonságai miatt az egyik előnyben részesített sterilizációs módszerré vált ezeknél a speciális gyógyszereknél. Például bizonyos génmanipulált gyógyszerek összetett molekuláris szerkezettel rendelkeznek, és hőmérséklet-{8}}érzékenyek. Az ETO sterilizálás alkalmazása hatékonyan elpusztítja a gyártási és csomagolási folyamat során esetlegesen bejutott mikroorganizmusokat anélkül, hogy befolyásolná a gyógyszer aktivitását, ezáltal biztosítva a gyógyszer minőségét és stabilitását.
5.2.2 Az ETO alkalmazása a gyógyszeripari csomagolásban
A gyógyszer sterilizálása mellett az ETO-nak fontos alkalmazásai vannak a gyógyszercsomagolásban is. A gyógyszeripari csomagolóanyagokat, például a műanyag palackokat, alufóliás zacskókat és a papírdobozokat szintén sterilizálni kell használat előtt, hogy a csomagoláson keresztül ne kerülhessenek mikroorganizmusok a gyógyszerbe. Az ETO behatol és sterilizál különféle csomagolóanyagokat anélkül, hogy káros anyagokat hagyna a csomagolás felületén, és nem befolyásolja a gyógyszer minőségét.

A csomagolás sértetlensége és tömítése. Például egyes injekciós készítmények csomagolására használt ampullák mikrobiális szennyeződésnek lehetnek kitéve a gyártási folyamat különböző szakaszaiban, mielőtt megtöltik őket a gyógyszerrel. Az ETO-sterilizálás biztosítja, hogy az ampullák feltöltve sterilek legyenek, így biztosítva a gyógyszer minőségét és biztonságát a tárolás és szállítás során.

5.3 Egyéb iparágak
5.3.1 Élelmiszer-csomagolóipar
Az élelmiszer-csomagolóiparban az ETO-sterilizálással lehet sterilizálni az élelmiszer-csomagoló anyagokat, így biztosítva, hogy a csomagolt élelmiszer szavatossági ideje alatt mentes legyen a mikrobiális szennyeződéstől. Például a készételek, péksütemények, húskészítmények és egyéb élelmiszerek csomagolására használt műanyag zacskók és papírdobozok használat előtt sterilizálhatók ETO-val. Ez hatékonyan elpusztítja a mikroorganizmusokat a csomagolóanyag felületén, meggátolva azok élelmiszerbe jutását, meghosszabbítja az élelmiszer eltarthatóságát, és biztosítja az élelmiszerbiztonságot. Továbbá az ETO sterilizálás nem hagy káros anyagokat a csomagolóanyagon, és nem befolyásolja az élelmiszerek ízét és minőségét sem.

5.3.2 Kulturális Örökségvédelem
A kulturális örökségvédelem területén egyes papírtárgyak, így ókori könyvek, kalligráfia és festmények, valamint dokumentumok és archívumok, valamint egyes fából készült műtárgyak és bőrtermékek károsodhatnak mikrobatámadás következtében. Mivel ezek a kulturális örökség tárgyai hatalmas történelmi és művészeti értékkel bírnak, a hagyományos sterilizációs módszerek visszafordíthatatlan károkat okozhatnak. Az ETO-sterilizálás alacsony hőmérsékletével és csekély korrozív képességével életképes sterilizálási lehetőséget kínál. Az olyan paraméterek pontos szabályozásával, mint az ETO-koncentráció, a hőmérséklet és az idő, a mikroorganizmusok a műtárgyakon és azok belsejében hatékonyan eltávolíthatók anélkül, hogy károsítanák azokat, ezáltal megóvva a kulturális örökség integritását. A gyakorlati alkalmazásokban azonban alapos előzetes kutatásra és tesztelésre van szükség annak biztosítására, hogy az ETO-sterilizálás ne befolyásolja hátrányosan a műtárgyak anyagát és színét.

 

Az ETO sterilizálás előnyei

6.1 Az alacsony hőmérsékletű{1}}sterilizálás előnyei
6.1.1 Termékvédelem
Sok termék, különösen az orvosi, elektronikai és csúcsminőségű{0}}gyártó iparban, rendkívül érzékeny a hőmérsékletre. A magas-hőmérsékletű sterilizálási módszerek, például a gőzsterilizálás általában 121 fokos vagy még magasabb hőmérsékletet igényelnek, ami elfogadhatatlan egyes hőérzékeny anyagokból készült termékeknél. Például egyes polimer anyagokból készült orvosi eszközök, mint például a mesterséges ízületek és a vaszkuláris sztentek magas hőmérsékletnek lehetnek kitéve, deformációt és öregedést okozva, ami befolyásolja teljesítményüket és élettartamukat. A magas hőmérséklet károsíthatja az elektronikus eszközök elektronikus alkatrészeit, például a chipeket és az áramköri lapokat is, ami hibás működést okozhat. Ezzel szemben az ETO-sterilizálás viszonylag alacsony hőmérsékleten történik, általában 37 és 63 fok között. Ez hatékonyan megelőzi a termék magas hőmérséklet által okozott károsodását, maximálisan megőrzi fizikai és kémiai tulajdonságait, és biztosítja, hogy a termék a sterilizálás után is megőrizze eredeti minőségét és funkcionalitását.
6.1.2 Alkalmazható anyagok széles választéka
Az ETO-sterilizálás alacsony-hőmérsékletű jellege miatt a hőmérséklet-érzékeny anyagok széles tartományában használható. A fent említett orvosi és elektronikai anyagokon kívül néhány műanyagot, gumit és szálat is tartalmaz. Például az olyan műanyag termékek, mint a polivinil-klorid (PVC) és a polipropilén (PP), érzékenyek a magas hőmérsékletre.